Érdekes dolgok történtek éjjel az utcánkban.

Már lefeküdtem aludni, mikor félálomban, úgy éjfél körül arra eszméltem, hogy egy férfi az Oh, sole mio-t énekli telitüdőből. De nem ám úgy, ahogy a kocsmából felbotorkáló részegeket szokták. Az illető gyönyörűen énekelt. Erős és tiszta hangja volt. Olyan, hogy simán elmehetett volna vele az operába is fellépni.

Hajnali kettőkor újra nótázásra riadtam. Minimum három férfi volt, mert három szólamban énekeltek valamilyen Kossuth nótát. Szépen, tisztán és hangosan terceltek egymás alá. Szerencsére viszonylag gyorsan haladtak, és még akkor is hallottam hangjukat, amikor valószínűleg már a Jókai utcában vagy a körúton daloltak.

Aztán megint felébredtem. Újra énekeltek, de most már volt közöttük lány is. Most valami popszámot adott elő az alkalmi társulat, amit ugyan nem ismertem fel, de marha jól szólt. Elég hangosan, ám elég lassan vonultak el az ablakunk előtt, úgyhogy jó sokáig élveztem az előadást. Arra már nem volt energiám, hogy megnézzem, mindezt hány órakor.

Valaki meg tudná nekem mondani, hogy egyébként miért jó ez? Én hulla fáradt vagyok, és a művészi élmény sem tudja mindezt kompenzálni.

Komment

Eddig 7 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.