Az, hogy 36-os méretben nem lehet alakformáló, egészen pontosan hasleszorító bugyikat kapni, szerintem rasszizmus. Mert ugye mi jogon dönti el egy gyártó vagy forgalmazó, hogy nekem nincs szükségem ilyen alsóra, csak mert pechemre nem híztam fel 40-es méretre. Márpedig ha nem vagyok mindenütt túlsúlyos, nem kapok segítséget a fehérnemű gyártoktól ahhoz, hogy csinos legyek, a hasam ellenére is. Most direkt megnéztem a netem, L-es és 40-es méret alatt még az egyszerű, kissé magasabb derekú bugyikat sem lehet kapni, nemhogy a direkt alakformáló alsókat. Disznóság!

A tökéletesen sminkelt és legújabb divat szerint felöltözött lányka - közelebb a 20-hoz mint a 15-höz - unott arccal rángatta a vállfákon lévő cuccokat a ruhaboltban. Keze üres, teljes gőzzel a válogatásra koncentrált. Mögötte mindenhova ment vele az anyukája, na, nála már rengeteg ruha volt. Alig tudta megfogni azt, amit leánya éppen akkor nyújtott oda neki, tartsa azt is. Az anya kinézetre is olyan egyszerű, igazi anyuka volt. És amikor gyermeke a nagy válogatásban levert egy vállfát a rajta lévő blúzzal, azonnal lehajolt és felvette. A lány vissza sem nézett, sem a levert ruhára, sem a mamájára. Unott arccal rángatta tovább a cuccokat.

Mondjon ki mit akar, én örülök ennek!

A 2006-os számú 6-os Combínó villamos beállt a Király utcai megállóba. A villamos belsejéből egy srác tolta ki tolókocsis barátnőjét a tömeg után. A megállóban egy vak fiú várakozott felszállásra többedmagával. A beszállni vágyók türelmesen várták, amíg a tolókocsi elhagyja a villamos, és elindultak az ajtók felé. A vak fiú a segítőjével éppen hogy csak fel tudott még szállni. A villamosvezető egyszerűen rájuk csukta az ajtót. A társaság másik fele döbbenten nézett a távolodó villamos után. Pedig a jármű egyáltalán nem töltött sok időt a megállóban és azt látni lehetett, messze mögötte sem jött egy újabb Combínó.

Ez a kis történet pont annyira érthetetlen és bosszantó, mint az, ami egy barátnőmmel történt meg. Ő a Vörösmarty utcai földalatti megállónál szeretette volna igénybevenni a BKV szolgáltatását. De a bérlete otthon felejtődött és nem volt jegye. Így venni akart az ott posztoló ellenőrtől, aki közölte, nála nincs jegy, az automata rossz, a pénztár pedig zárva. De menjen át a túlsó peronon szolgáló kollégájához, ott biztos van jegy - ajánlotta. Barátnőm átlépcsőzött a túloldara, ám ott pontosan ugyanaz a helyzet fogadta. Ellenőrnél nem volt, automata nem működött, a pénztár zárva volt. Visszament a másik oldalra és megkérdezte az ellenőrt, most mit tegyen, neki utazni kell, de se égen, se földön nem lehet kapni jegyet. A jegykezelő - vagy azért mert rendes volt, vagy csak tele volt a hócipője a kekeckedő utassal - azt mondta a barátnőmnek, szálljon fel a földalattira, és ha a Vörösmarty téren, a kijáratnál ellenőrök dolgoznak, mondja meg nekik, egy kolléga engedte fel, a körülmények miatt. Barátnőm így megkezdte utazását, és a végállomásnál be is fejezte, ahol tényleg voltak kalauzok. Kérték a jegyét, ő mondta, mi történt és hogy a kolléga mit mondott. Az ellenőr erre közölte, őt mindez nem izgatja, fel sem lett volna szabad szállni a kisföldalattira jegy nélkül, fizessen. Nem érdekli, hogy nem tudott hol jegyet venni, az nem az ő dolga és különben sem mond igazat, mert az ellenőröknél mindig van jegy. Barátnőm erre bepöccent és mondta, akkor most azonnal hívjanak rendőrt, mert ő nem fizet és elő nem veszi egy igazolványát sem. A BKV-s erre kissé megszeppent: ugyan hölgyem, nem kell ebből ekkora ügyet csinálni, mondta. Ám barátnőm nem engedett, jött a rendőr, aki kissé unottan, de végül a kalauz ellen döntött.

Ma reggel obszerváltam kb. 8 db hómunkást. Hogy valódi hómunkásokat találtam, azt onnan tudtam, hogy egyenmellény volt rajtuk, velük lapátok és egy nagy taliga. Más nagyon nem utalt hómunkás voltukra, ugyanis a havat egyáltalán nem munkálták. Hosszú ideig volt szerencsém figyelni őket, ezalatt beszélgettek, cigit szívtak, majd leordították egyik társuk fejét, aki úgy gondolta, kint marad az utcán és lapátol egy kicsit. De aztán győzött a tömegpszichózis, és dolgozni akaró hómunkásunk elindult a másik hét után, akik a cigizés közben határozták el, eleget voltak máűr a friss levegőn, ideje beülni a melegbe és megpihenni. Nyomukban a hó pontosan olyan formában maradt fenn az utókornak, ahogy az esti fagyokkal megformálódott. És pontosan ugyanazon a helyen is. De most legalább már értem, miért nem tünt el a járdákról, a járdák mellől és a kis utcákból a többméteres hóakadály.

Azért marha nehéz dolga lehet a fidesz kommunikátorainak. Nem lehet egyszerű mindig minden történésbe a nagy mumust, Gyurcsányt beleszőni. Ez azon is látszik, hogy kissé kezdik elveszíteni a realitásérzéküket. Oké, irányítsa a kormányt a háttérből a Feri. Ez benne van a pakliban, bár Bajnai elég értelmes és ügyes embernek tűnik, de hát tudjuk, a politika.... Rendben van, pénzelje a szadesz-mdf összeborulást a volt miniszterelnök, mittudomén, hátha tényleg ez a heppje... Nem mintha érdekelne, de oké, ezt elhiszem, elvégre a politika fura egy játék, bármi előfordulhat, én speciel még kivetni valót sem találok benne, csak éppen nem értem, miért nem valami értelmesebb és kifizetődőbb célra használja a pénzét. Mert azért ma egy szadesz-mdf-be befektetni nem vall túl nagy üzleti érzékre. Főleg nem egy olyan politikusokat tömörítő csoportosulásba, ahol eddig túlságosan nem szerették Gyurcsányt. De mondom, oké, ezt elhiszem. Aztán jött a következő nagy fideszes leleplezés. Az Orbán könyvet nem is Debreceni írta, haenm Gyurcsány. Először csak röhögtem, mikor meghallottam, de amikor láttam Répási mindezt milyen komoly képpel közli az összegyűlteknek, elgondolkodtam. No, nem azon, igaz-e az állítás, sokkal inkább arra lettem volna kíváncsi, hogyan iés hányan ötölhették ki ezt a baromságot, és vajon közben röhögtek-e, amikor kitalálták. Most viszont kicsit fel ment bennem a pumpa. A fidesz már ott tart, hogy "szegény" Hagyót sajnálja, hiszen szerintük nyilvánvaló, őt csak beáldozták, a háttérben a Gyurcsány irányította a BKV-t is. Jó, nyilván az ellenzéki fiúknak fura, hogy nem csak azokat rúgják ki más pártokból, akik a vezért szavait rosszul értelmezik vagy azt előbb közzé teszik, mint ahogy arra rábolintottak volna, hanem bizony olykor olyanokat is megfosztanak párttagságuktól, akik valami rosszaságot követtek el, netalántán törvényszegést! Szóval, ha kevesebbet foglalkoznának Gyurcsánnyal, ütősebb lenne, amikor igen. Így csak az az ember érzése, akár van rajta sapka, akár nincs, bele kell rúgni, mert az menő.

Hihetetlenül békés minden. Csend van és nyugalom és csend... Mintha egy vastag paplanba csomagolták volna be a várost. Alig járnak az utcán, de ők sem beszélnek. Csak a talpuk alatt ropogó hó jelzi jöttüket. Mintha ez a hirtelen érkezett nagy fehérség tiszteletet és áhítatot váltana ki mindenkiből. Nem hallani zajokat, a körút felől is csak a néma csend szűrődik be a kis utcába. Jól esik néha ez a nyugalom, ez a béke. Mondjuk Karácsony előtt jobban örültem volna neki, de most is ránk fér. Élvezzük ki, nemsokára elolvad. És olyan hangos lesz ez a város, mint még soha!

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol a politikusok normálisak, valódi és hatékony munkát végeznek azért, hogy az országnak és az abban élő embereknek jobban menjen a soruk. Ahol nem vonulnak ki a munkahelyükről, nem adják meg a tiszteletet az ország vezetőjének, nem izomból intenek be egy-egy kezdeményezésre, csak mert azt nem ők terjesztették be. Vagy ha nemet mondanak rá, akkor kínálnak egy másik alternatívát, hogy vitassák meg.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol gazdasági és pénzügyi szakemberek, pártállástól függetlenül leülnek egy asztalhoz és azon agyalnak, mit és hogyan lehetne kihozni ebből az országból. És nem az számít, ki milyen prát szavazója, hanem az, amit mond, az jó-e vagy haszontalan.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol nem fon át mindent a politika. Ahol az emberek nem asszerint ítélik meg a másikat, hogy kire szavazott. Nem azért bliccelnek a buszon és villamoson, mert a rohadt kormány nem érdemli meg, hogy jegyet vegyenek. Ahol a polgárok nem ismerik a képviselők nevét és nem is izgatja őket, hogy ki kicsoda. Ahol az újságárus nem dugja el a neki nem tetsző lapokat a pult alá, hogy így vívjon partizánharcot az ellenséges politikai erőkkel szemben.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol ezeket a szavakat és fogalmakat, mint hazaszeretet, magyar, polgár, nemzeti érzelmű, zászló, kokárda (stb.) egy politikai erő sem sajátítja ki magának. Ahol elhiszik rólam, bár másra szavazok, attól még nekem is fontos lehet a hazám.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol nem számít, ki milyen vallású, származású, bőrszínű. csak az számít, ki a jó és ki a gazember.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol nincs korrupció, a bűnös elnyeri méltó büntetését. Ahol nem úszhatják meg a milliárdokkal tartozó adócsalók, csak mert lefizetik az ellenőrt. Ahol nem úszhatják meg a pénzeket elsípolók, csakmert kimenekülnek az országból. Ahol keményen büntetik azokat, akik másokat átvernek.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol nyugodtan el tudok menni nemzeti ünnepekre, anélkül, hogy ordibáló barmokat kéne hallgatnom.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol az emberek odafigyelnek egymásra és a környezetükre. Ahol rájönnek, hogy nem kell mindig autóba ülni. És lehet parkolni parkolóházakban is. Nem jó, ha az utcákat agyon szemeteljük. Ahol az utcaseprés egy megbecsült foglalkozás. Ahol odafigyelnek a házakra, a portálokra. Ahol nem lopják ki a hozzávalókat egy ház vagy út felújításakor.

Van egy álmom. Egy olyan ország, ahol mosolyognak egymásra az emberek. Ahol mindig történik valami jó. Ahol tudnak együtt ünnepelni, örülni, szurkolni. Ahol fontos a tiszta utca, tiszta ház, tiszta park. Ahol jól működnek és tiszták a vasutak, a buszok, a villamosok. Ahol erős a szociális háló. Ahol a hajléktalanok nyugodtan mehetnek menhelyekre.

Nemrégiben megkérdezték tőlem, milyen is az elvi meggyőződésem. Ezt válaszoltam:

Liberális vagyok.

Elismerem a vallás és szólásszabadságot. Nem gondolom, hogy a homoszexualitás betegség, támogatom a melegházasságot és azt, hogy a meleg párok is nevelhessenek, fogadhassanak örökbe gyereket. Nem ellenzem az abortuszt. Jónak tartom a dajkaterhességet és a béranyaságot. Támogatom a globalizációt és a szabad piacot. Hiszem, hogy az állatoknak és a növényeknek is vannak jogaik. Mindenki úgy öltözködik, ahogy akar. Úgy gondolom, hogy az állam nem szólhat bele az emberek magánéletébe. Támogatom a jogállamiságot. Elismerem a magántulajdon létét. Szetretném az életemet kényszeretől mentesen élni. A mozgásszabadság korlátozását elítélem. Nem hiszek az uralkodókna, az iseteni kiválasztásban, az öröklött jogokban. Szeretem a hazámat. Magyar vagyok.

Baloldali vagyok.

Fontosnak tartom egy erős szociális háló kiépítését. Szeretnék tenni a szegényekért és az elesettekért. Támogatom, hogy ne csak a gazdagoknak legyen lehetőségük a gyerekeiket iskoláztatni. Hiszek az emberek egyenjogúságában. Híve vagyok az esélyegyenlőségnek. A szegényebb rétegek felemelkedését segítő intézkedéseknek. Legyenek bérlakások, kapjanak kedvezményeket a rászorulók. Nem tartom egészségesnek a nagy társadalmi különbségeket. Ellenzem a kizsákmányolást. A munkavállalók jogait elismerem és megvetem az olyan munkáltatókat, akik kihasználják dolgozóikat. Hiszem, hogy a társadalmi változásra és a társadalomkritikára szükség van. Hiszek a demokráciában, parlamentális keretek között is. Szeretem a hazámat. Magyar vagyok.

Konzervatív vagyok.

Fontos a tisztelet és a fegyelem egy bizonyos szintig. A tanároknak legyen tekintélye. Az idősebbeknek adják meg a tiszteletet. A börtönbüntetés addig tartson, amíg azt kiszabták. És dolgozzanak a börtönben a rabok. Ne árulják magukat kurvák az aluljáróban, ne lehessen pornót nézni a tévében éjfél előtt. A szülők ne beszéljenek csúnyán a gyerekek előtt. Nem támogatom a mindenáron való változást, szeretem a bevált dolgokat. Hiszek a család erejében. Fontosnak tartom a tradíciókat. Szeretem a hazámat. Magyar vagyok.

Jobboldali vagyok.

Nem tartom helyesnek, hogy az állam tart el mindenkit. A gazdasági életben is a minimális állami szerepvállalást támogatom. Nem ellenzem a piacgazdaságot. Hiszek a szabadpiacban és a piacversenyben. A multiknak van létjogosultsága. Több és nehezebb munkáért több pénz jár. Hiszek a hagyomány és a tekintély tiszteletében. Nem gondolom, hogy mindent érzelmi alapokon kell megoldani. Szeretem a hazámat. Magyar vagyok.

Ám sajnos ebben az országban mindez pártokhoz kötődik. És ha úgy kérdezik tőlem, akkor én inkább semmi nem vagyok. Csakhogy ezek a fogalmak nem pártokat kell, hogy takarjanak. Hiszen a pártok is emberekből állnak. Jókból és rosszakból. Erkölcsösekből és erkölcstelenekből. Becsületesekből és gazemberekből. Na, ez az, amit egy réteg képtelen elhinni (vagy elismerni). És ebből van a baj. A világ nem csak fehér és fekete. Mégis, erre hivatkozva vettek el 20 évet az életemből azok, akik még mindig képtelenek arra, hogy közösen egy országért és a benne élőkért tegyenek, ha már ez lett a feladatuk. És ez nagyon pipásító. Húsz hosszú esztendőt szartak el úgy, hogy csak magukkal foglalkoztak. És közben elhitették az emberek nagy részével, hogy életbevágó dolog az, ki van hatalmon és ki nincs. Hogy a legfontosabb az, kit választanak, milyen párt kerül be a parlamentbe. Úgy tettek húsz éven át, mintha utálnák egymást, de ez csak a látszat. Csak akkor mutogatnak egymásra, akkor veszekednek és anyáznak, ha azt a birka nép látja. Nem bánták azt sem, hogy emiatt családok, barátok, munkatársak vesznek össze egymással, törnek fel utcaköveket, borogatnak autókat, égetnek tévészékházat, foglalnak hidat, fütyülnek ünnepet. A színfalak mögött szeretik, sőt tisztelik egymást, közös üzleteik és ügyleteik vannak, ott nem számít, ki a jobb, ki a bal, ki a konzervatív és ki a liberális. Jól megvannak egymással. Egy-egy tévé vita után gratulálnak a másiknak és megbeszélik a másnapi grundfoci időpontját. A nép szeme előtt pufajkásoznak és kommunistáznak, de ha a buta választópolgár nem látja, nagy tisztelettel beszélgetnek az ördögnek kikiálltott ellenséggel és ellenségről. Hazugság az egész. Csak színjáték. Amire nagyon drága volt a jegy!

Upsz! Mádi képviselő úr elszólta magát!  "Az ingatlanadót rövid távon el kell felejteni, de kellő előkészítés és a társadalommal folytatott egyeztetés után bevezethető...". Igaz, kicsit korán, hiszen mindezt a választások után kellett volna lekommunikálnia, csak kicsit elsiette. Meg is kapta érte méltó büntetését. Ám mivel azt tudjuk, a nagyvezír és pártjának tagjai soha nem hazudnak, akár készpénznek is vehetjük immár, május után valamikor lesz ingatlanadó. Ahogy vagyonadó, meg tandíj, meg vizitdíj meg ilyenek, még ha másképpen is fogják hívni. Szépen meg lesz majd magyarázva, hogy az ország érdeke, a zemberek érdeke ezt kívánja. És ha ezt a fidesz állítja, akkor már nem népnyúzás mindez.

És érdekes módon majd egy fidesz-mániákus sem fogja úgy érezni magát, hogy hülyének nézték.

Mint ahogyan ez után az orbáni mondat után sem: "Neves sportolók is kiállhatnak fontos értékek mellett, de a mindennapi politikában, a mindennapi politikai harcokban, ahol én is küzdök, nem ajánlatos részt venniük.”. Hát ki a jó isten ültette maga mögé a fél aranycsapatot, az olimpiai bizottságot, Kokót és a nemzet Egerét a dísztríbünre díszletnek? A nagymamám?

A teherautó megint az ablakunk alá állt. Komolyan mondom, fogalmam sincs róla, mit tehetnék ellene, ha magától nem jut eszébe, hogy ez másokat zavarhat! Egyáltalán, ilyen méretű autónak szabad parkolnia egy szű, egyirányú, VI. kerületi utcácskában?

Egyébként én most készülök megkűzdeni a gazdájával, ki fogok írni neki egy levelet a lépcsőház ajtajára. Hátha számít majd valamit. Kedveset, visszafogottat, szinte kérem majd arra, hogy értékelje át a parkolási szokását és orientálódjon egy olyan helyre, ahol nincsenek ablakok a földszinten. Mert másoknak sem akarok rosszat! Mert ahol leteszi a kocsiját, ott a leparkolásnál és az elindulásnál egy másodperc alatt tömény benzingőzzel telíti meg a szobák levegőjét, ráadásul a földszínti lakások elől azt a kevés fényt is elveszi, ami beszűrődik normális körülmények között.

Egyébként szétnéztem a neten, hátha a problémámra van egy paragrafus vagy egy szerv, ami segíthetne. Megtaláltam az Emberibb Parkolásért Mozgalmat, és megörültem. Azt hittem, végre egy olyan szervezet, ami azt tanítja az autós társadalomnak, hogyan parkoljanak úgy, hogy az ott lakók azért emberinek érezzék a körülményeket. Aztán tévedtem. Ez inkább azért nyafog, hogy szegény autósok nem tudnak parkolni ingyen a városban. Hát én azt mondom, ne is parkolhassanak, sőt, emeljék meg a parkolási tarifát, de nagyon.

Lassan választanunk kéne és én nagy bajban vagyok. Ki a franc érdemli meg ebben az országban, hogy négy évre gazdag ingyenélőt csináljak belőle? Szerintem senki. Az biztos, a jobbikra és a fideszre nem szavazok. Az elöbbi olyan távol áll számomra mindentől, ami számomra fontos és példaértékű, hogy szóba sem jöhet. Az utóbbitól pedig egészen egyszerűen undorodom. Hiteltelenek, hatalommániások, nagyképűek, kapzsik és sunyik. Itt van az MSZP, amelyikre ráfér a nagy pofon, de akkora, hogy a fal adja a másikat, mert úgy csesztek el mindent, még azt is, amit el sem lehetett volna. A háromnegyedét már régen ki kellett voplna rúgni a pártból, a sok szemellenzős, és a zsebét féltő léhűtőt. A szadesz viszont már két pofont érdemel, mert ők még be is csaptak mellette. Az mdf viszont nem számít, már régen nem. Ott van még a LMP, ami egy jó alternatíva lehet, de félek, nem lesznek különbek a többinél, a múltjuk ugyan az. Viszont Bajnaira szavaznék. Ha vállalná. Párt nélkül, úgy, ahogy most van. De ha van esze, tényleg kiszáll.

Sztrájkolni fogok! Én, a városlakó. Én, a belvárosi. Én a gyalogos. Követeléseim között elsősorban majd a levegő szerepel, abból jó sok és tiszta, de persze azért egyéb juttatások iránti igényeimet is majd hangoztatom, úgymint járdán való normális közlekedés, zebrán való azonnali átkelés, közlekedési eszközök dugóban nem állása, tiszta házfalak, egészséges körúti fák, föld alá vagy épületekbe elrejtett parkolók és a többi. Mert nekem bizony elegem van abból, hogy ezen elemi juttatásokból semmit nem kapok. Sőt!

Mit ne mondjak, marha szar érzés hajnali 3 órakor arra ébredni, hogy nem kapok normális levegőt. Márpedig nem kapok, mert a szomszéd hazahordja a munkáját. És pont az ablakunk előtt parkolt le vele. Mondjuk már az sem kellemes, ha a hétvégédet úgy töltöd el, hogy azt a kevéske fényt is - ami egyébként normális körülmények között beköszön - elveszi a földszinti lakásod elől egy nagy teherautó. Ám az egyenesen elborzasztó, amikor a nagy kocsi hajnalban útra kel. Először csak járatja a motort a gazdája, amitől fél pillanat alatt a mi lakásunk benzingőzzel telítődik meg. Amikor levegőt veszek, szinte érzem, hogy pusztítom el magam a nem csak mérhetetlenül büdös, de egészségtelen slukkokkal. És persze az autónak nem csak szaga és bűze, de hangja is van. Ahogy felriadva a hangra beleszagoltam a levegőbe, komolyan beparáztam. Amikor az autó végre elment, azonnal ablakot nyitottam, ami azért a minusz nem tudom hány fokban nem volt egy komfortos élmény. És? Ilyenkor mit lehet tenni?

Egyszerű: kűzdeni kell azért, hogy a belvárosi kis utcákban ilyen ne fordulhasson elő. Ne parkolhasson teherautó napokig, és egyáltalán, ne parkolhassanak autók egymás hegyén-hátán úgy, hogy a járdán már minden van, csak gyalogos nem, mert az pont nem fér már el. Igenis, verjék a csillagos eget a parkolási díjak az utcán, az autósok pedig menjenek föld alatt garázsokba vagy parkolóházakba, olcsóbban. Épüljenek meg az elkerülő utak, a körgyűrűk, a metró, abból ne csak 4-es, de 5-ös is! Építsenek ingyenes parkolókat a város határába. Legyen megoldva az elővárosi közlekedés, hogy a sok aglomerációs ne autóval jöjjön be piszkítani a levegőt!

Ha én tudok közlekedési eszközökkel utazni, tud más is! És aki azt állítja, Bufdapest közlekedése szar, az bizony linkel. Mindenhova el lehet jutni normálisan valamilyen tömegközlekedési járművel. Legyenek rákényszerítve a budapestiek, hogy ezt használják!

Legyen több sétáló utca és park! Legyen több tér és korzó. Legyenek virágok az ablakokban, padok az utcákon.

Szeretnék végre egy olyan zöld szervezetet, amelyik nem csak a fákért, de az emberekért is harcol. És lehetőleg ne pártpolitikai alapon és ne mindenáron, csak a fákat mentve. Persze, fontosak a növények a városban, de a józan ész határáig. És ne feledjük kedvenc mondásom: egyszer minden környezetvédő háza helyén fa állt!

Aki ezt teljesíti, arra szavazok! Mert nem tehetek arról, hogy a belvárosban élek, a földszinten, egy utcára néáző lakásban. Nem tehetek arról, hogy csak erre futja. Nem azért nem lakom a zöldövezetben, mert utálom a fákat és a bokrokat. Viszont élni én is szeretnék. Normálisan és egészségesen. és tele a tököm az autókkal!!!!

Bár erőszakkal eltiltottam magam mindenféle politikai műsortól és topiktól, néha én vagyok az erősebb, és csak azért is belefutok egy-egy ilyenbe, hogy aztán jól felmenjen a vérnyomásom. Ha nagyon elveszítem a fejemet, még vitába is bonyolódom a miniszterelnökök miniszterelnökének drukkereivel, de hamar rájövök, olyanokkal nem lehet észérvek mellett vitázni, akik csak hisznek és drukkolnak. Akiknek minden csak fekete és fehér, azaz csak az egyik az őszinte, feddhetetlen és tévedhetetlen, még a másik maga az ördög. Az ilyen emberek nem hajladóak hinni számoknak, statisztikáknak, tényeknek és híreknek. Az ilyen emberek azt gondolják, mások is így gondolkodnak a világról. Nem értik meg, hogy vannak, akik egyik oldalt sem tartják átkozottabbnak vagy tökéletesebbnek a másiknál. Ezek az emberek még a saját fülüknek sem hisznek. Annak sem, amikor a héten Stumpf István valami olyasmit talált mondani (Sólyom után), hogy a következő kormánynak egy olyan ellenzék kell, amelyik nem zsigerből mond nemet mindenre majd. Mert csak akkor lehet rendes munkát végezni, ha átgondoltan működnek. Vagy ebből csak én vonom le azt a következtetlést, hogy ezek szerint a mostani ellenzék pont ilyen? És így nem lehet érdemi munkát végezni?

Bevallom,  azt hittem csak urbánus legenda, de nem. Tényleg megállnak autósok, hogy idegeneket vegyenek fel a busz- és villamosmegállókból. Az más kérdés, hogy a megkérdezettek többsége vagy nem reagál vagy döbbenten néz és nemet int a fejével, de azért még így is szép ez a kényszerszülte szokás. Hát, ha másra nem is, erre jó a sztrájk. Az emberek elkezdtek kommunikálni, segíteni, egymásra mosolyogni még kínjukban is. A sofőr megvárja a messziről rohanó utast, a többiek nem hőzöngenek ezért, a tömegben vigyáznak az öregekre és a gyerekekre, az autósok nem dudálnak és átengednek a zebrán. És ami még megdöbbentőbb, kevesebb szidalmazót hallottam, viszont annál több poénos beszólást.

Bár tudom, azoknak eszük ágában sincs elolvasni ezt a cikket, ami szerint "Magyarország minden idők egyik legnagyobb költségvetési kiigazítását hajtotta végre a tágabb értelemben vett felzárkózó térség történetében, és ennek révén államháztartási pozíciója a legerősebbek között van az egész világon". Vagy ha véletlenül elolvassák, akkor sem fogják elhinni, és csak mocskos ármányt sejtenek majd mögötte. Nyilván ez persze nem csak a hitetlen jobboldali szavazó hibája, tehet róla kormány és ellenzék egyaránt. Ez utóbbinak legalább oka van arra, hogy ne kommunikálja vagy éppen elferdítse a tényeket, de hogy azok, akiket most megdícsértek, miért nem állnak ki és nem lobogtatják az eredményüket, érthetetlen. Már megjelentek a fanyalgó hozzáértők, akik szerint ez az egész csak hazugság és lefizették az elemzőket, de ők még csak a kisemberek, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy ebben az országban minden szar, semmi nem sikerül, hiszen ezt hallották 8 éven át azoktól, akiknek szavát isszák. Bár azon csodálkozom, a legnagyobb ellenzéki párt nem küldte még pódiumára odamondó embereit és nem reagáltak a cikkre, legalábbis én még nem találtam semmit.

Erről eszembe jut Sólyom László elhíresült újévi mondata is, miszerint új típusú ellenzékiség kell az országnak. Ja, például olyan, amelyik tud örülni eredményeknek; hajlandó az ország érdekéért összefogásra; képes felülemelkedni a hatalomvágyán ha az országról és a zemberekről van esetleg szó; amelyik nem vonul ki a parlamentből; nem tüzeli a népet forradalomra, irreális követelésű sztrájkokra, tojásdobálásra; amelyik nem szít népszavazásokat; nem hergel fel polgári engedetlenségre; amelyik hajlandó párbeszédre és meghallgatja más véleményét; amelyik nem csak azért mond nemet valamire, mert azt a kormány találta ki; amelyik nem riogat hülyeségekkel; amelyik nem hiteti el a néppel, hogy nekik ingyen jár minden és semmiért nem kell fizetni; amelyik kisajátít zászlót, hazaszeretetet, himnuszt, büszkeséget, kokárdát, olimpikont, focicsapatot, nemzeti érzést, polgárságot... Sólyom László szerint ezek szerint a mostani ellenzék nem ilyen. Azaz nem jó. Vagyis nem működik megfelelően. Tehát szart sem ér az ország számára. És nekünk sem. Meg ezek szerint Sólyomnak sem.

Eddig valahogy azt hittem, - mert hogy állandóan ezt mondták nekem -, a fidesz a magyar robinhúd, a szegények, a zemberek gyámolítója, a gazdagok ellensége és a haza megmentője. De nem, nagyot kellett csalódnom és egy világ omlott össze bennem. Ugyanis kijelentették, ha a kormány bevezeti a vagyonadót, ők majd eltörlik, sőt, kamatostul visszafizetik az összeget a szegény adózóknak. Illetve izé, a nagyon gazdag adózóknak. Merthogy vagyonadót nem a 8 éve nagyon szarul élő, savanyú arcot vágó Kovács néni fizet majd a VII. kerületből, viszont a vagyonadóból befolyt pénz esetleg pont őt segíthetné meg. Ellenben annak, aki vagyonadót kell majd, hogy fizessen, van mit aprítani a tejbe, és már réges régen ki kellett volna vennie a részét az ország gazdaságának fölélénkítésében. Még akkor is, ha ez rohadt nehéz egy szó! Merthogy a gazdagság erről is szól ám, a gazdagság felelősséggel is jár. Más országokban legalábbis. Persze, értem én, miért ellenzi a fidesz a vagyonadót. Nem csak a saját zsebüket féltik, de a decens, polgári, budai szavazókért is retteghetnek most. Bár lehet, ez is csak egy kampányfogás. Aztán majd, amikor számon kérik rajtuk az adóforma eltörlését - bár semmit nem szoktak a fanok számon kérni tőlük -, mutogathatnak a szocikra, hogy ezek csinálták. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad!

Ma szinte bőgtem az utcán, ahogy talpaltam a körúton hazafelé. Nem, nem a sztrájk indított meg ennyire, sokkal inkább a budapesti levegő, ami most már elviselhetetlen és rohadtul csípte a szememet. Bevallom, egyre kevesebb megható pillanatot találok ebben a BKV-s sztrájkban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy nem igazán tudom, pontosan mi is a bajuk a  buszsofőröknek a kollektív szerződéssel. Teszem azt, ha pontról pontra kielemezné nekem valaki, akkor talán nem hinném azt, hogy egészen másról van itt szó, nem a dolgozókról, sokkal inkább a politikáról. De sajna, a vasútasok irreális munkabeszüntetései immunissá tették az együttérzésemet és a szolidaritásomat az effajta megmozdulásokra. Meg aztán a kolléganőmnek igaza van: nem túl elegáns ilyen gazdasági helyzetben, ilyen körülmények között egy ilyen sztrájkot szervezni. Főleg nem úgy, hogy azokkal a szerencsétlenekkel tólnak ki leginkább, akik pont annyit vagy még kevesebbet keresnek, mint a sztrájkolók. Mert ugye, Magyarországon élünk, tehát a munkáltató kötelezheti szabadságra azt, aki nem tud bemenni a munkahelyére, büntetheti azt, aki késik ilyen körülmények között. Kocsija nem mindenkinek van, és még ez a szerencse, mert a város már így is érezhetően büdösebb, szmogosabb, mint általában.

Pedig a sztrájk intézménye az hasznos dolog, kár hogy itthon ezt Gaskóék és a többi szakszervezeti tömörülések ennyire lejáratták. És hát nem nevezném sikersztorinak a ferihegyi sztrájkot sem, a 39 munkabeszüntetővel vagy a postás sztrájkot, ahol a kábé 50 emberből ha 10 postai dolgozó volt, akkor szerintem sokat mondok.

Sajnos ma Magyarországon a szakszervezetek politikai csatlósokká váltak, a sztrájk pedig eszköz lett a pártcsatákhoz. És ahelyett, hogy a főállásban többszázezret, néha milliókat is kereső szakszervezeti vezetőket leváltanák, a dolgozó tömegek inkább a könnyebb megoldást választják, nem csatlakoznak a sztrájkokhoz, csak hagyják, hogy játszadozzanak velük.

Mostanában egészen elképesztő dolgokon is meg tudok hatódni. Mint például az Index BKV-sztrájkról szóló percről-percre tudósításain. Csak elég azt olvasnom, hogy egy magányos villamos és vezetője egyedül állja a sarat a pályáján és viszi az utasokat, akiktől tapsot kap ezért... Vagy, hogy egy nő kezében a mobiljával fut az Index-busza után, mert pont akkor hívta a lánya, hogy a neten látta, arra megy a busz, próbálja meg megtalálni, és ő megtalálta. Én nem tudom, mi a franc bajom lehet, hogy ez ilyen híreket olvasva hatalmas gombóc nő a torkomban, és könnyes lesz a szemem.

A szomszédasszony hazajött Prágából. És elmesélte, hogy bezzeg Prágában milyen nagy tisztaság van, hogy ott nincs szemét az utcán, hogy ott látott olyan kukákat, amikbe szelektíven lehet dobálni a szemetet és hogy Prága az Prága, nem pedig ez a mocskos Budapest, amit a Demszky teljesen tönkretett. (Kicsit csodálkoztam is, régen hallottam már valakit is demszkyzni, ezekben a vérzivataros időkben most nem ez a módi).

A szomszédasszony hazajött. Valahonnan. Odakint hó és sár. A lépcsőházban cipőnyomok a minden reggel rendesen felmosott kövön. Én állok a lépcső alján és törlöm a lábam az odakészített rongyon. Szomszédasszony fellépdel mellettem, cuppos lagyakot húzva maga mögött. A lépcső tetejéről visszanéz, és döbbent kifejezéssel az arcán kérdezi: - "Maga megtörli a lábát? Ó!". Egy pillanatra azt hittem még ki is röhög, de gyorsan elfordul, és tovább cuppog.

A szomszédasszony hazajött. Kezemben három zacskó. Egyben műanyag palackok, másikban fémdobozok, a harmadikban papír. Tartja az ajtót, hogy kilépjek az utcára, közben felméri, mi is az, amit cipelek. Mikor rájön, csodálkozva, sőt, talán egy kis csodálattal a hangjában, m egállapítja hangosan is: - "Szelektíven gyűjti a szemetet?! Ehhez nekem nem lenne erőm!". Erre nem tudtam mit mondani, csak továbbmentem a körülbelül 6 méterre lévő szemétgyűjtőhöz.

A szomszédasszony hazajött Prágából. És elmesélte, hogy bezzeg Prágában milyen nagy tisztaság van, hogy ott nincs szemét az utcán, hogy ott látott olyan kukákat, amikbe szelektíven lehet dobálni a szemetet és hogy Prága az Prága, nem pedig ez a mocskos Budapest, amit a Demszky teljesen tönkretett.